Egy fiatal hölgy a nagy világban

Már nagyon régóta kacérkodok a gondolattal, hogy újra írjak, hogy miért nem tettem eddig, nem is tudom. Talán a teher, hogy napok, hónapok alatt kell megtanulnom spanyolul és ezért képes voltam szinte minden mást kizárni. Sikerült is, hisz az angolt már el is felejtettem :)

A magyar azért az más, például már vágyom egy jó kis könyvre, hogy végre lelkiismeretfurdalás nélkül nekiüljek, magyarul... Persze éppen tegnap zuhantam magamba, amikor egy történet elmesélése közben szenvedtem az igeidőkkel és a névelőkkel, hogy nem lehet igaz, hogy még mindig nem megy gondolkodás nélkül... ;)            Ilyenkor aztán mindig felteszik a kérdést, de hát mit akarsz, csak nemrég kezdted el tanulni? Hát igen ez igaz, de könyörgöm, én mindig olyan magasra állítom a lécet, hogy ne érjem el, és ez motiváljon. Ugyanakkor meg pont ezért vagyok sokszor elégedetlen magammal és depressziós, akkor most hogy is van ez? 

Az élet nehéz, valakinek ezért, valakinek azért, de mindig küzdeni kell azért amit akarunk. Én nagyon szerencsés vagyok, van egy remek családom, aki mindenben támogat, barátaim akik a távolság ellenére sem tűntek el és egy párom, aki minden nap azon ügyködik, hogy boldoggá tegyen. Köszönöm nektek! Ennél többet már nem is kívánhatnék és mégis ;) Nincs mese saját magamnak is meg kell felelnem és ameddig el nem érem a kitűzött célomat, nincs megnyugvás. Most éppen a nyelvvizsga és a rezidensfelvételi ezek a célok, de már kezd kibontakozni előttem, hogy nincs menekvés az anyám lánya vagyok és ha majd ezeket elértem akkor lesznek újabbak és újabbak ;)

Igaz anyu? Mindig van mit tenni, hogy jobbá varázsoljuk ezt a Földet? ;) Ez így van rendjén, csak hát azt az áhított lelki megnyugvást így sosem fogom megtapasztalni :D Viszont van egy csomó más tapasztalatban részem. :D  

Például 2 hétig babázhattam BAB-bal az unokaöcsimmel, nagyon ennivaló, már első pillantásra a szívembe lopta magát, bár kicsit fársztó is tud lenni, ezt talán szegény anyukája tudná részletezni ;) Kitartás Timi! Ám még így is ő a világ legaranyosabb kisbabája.

Na jó, most végre újra elkezdtem, nincs már hátra mint, hogy most nagyobb rendszerességgel írjak.

Vegyes erzelmekkel de ki kell mondanom lassan lejar az idom Sydney-ben. Hihetetlen egy varos, amilyen magas elvarasokkal erkeztem ide, olyan nagyot csalodtam az elso napokban es olyan nagyon nem talaltam a helyem es hogy egyaltaln mit is kell/kellene itt keresnem. Am az itt toltott ido alatt felvettem az ittenek ritmusat, megtalaltam Sydney es ausztralia ertekeit es nincs mit tenni nagyon nagyon megszerettem!!!

Alig hiszem el, hogy pakolom ossze a holmimat es koltozom ki a szobambol, ahol fel even keresztul laktam. Az elejen nagyon boldog voltam a munkaert, aztan nagyon nehez volt a tapasztalatlansagom es a nyelvi korlataim miatt, ezt kovetoen nagyon belejöttem ezért unalmassa valt, de mindezek mellett eletem legjobb fel evet toltettem egy csodalatos varosban, egy csodalatos helyen es egy csodalatos hazban, amiert mindig halas maradok!!!

Egyike azon születésnapoknak, amit biztos nem fogok elfelejteni. Sőt az is elmondható, hogy ennyit még sosem ünnepeltettem magam. :)

A történet még márciusban kezdődött mikor Victorral megnéztük a La Traviatat a Sydney Operaházban a születésnapom alkalmából, mivel ekkor volt a szezon utolsó előadása. (Erről részletesebben is posztoltam már.)

Ezt követően május elején a csoport egy részével elmentünk Hunter Valley-be egy borkostoló túrára, mondanom sem kell az egyik indok a születésnapom közeledésének ünneplése volt. :)

A születésnapomon pedig tényleg sikerült az angol csoportomnak meglepnie. Az első óra vége felé a tanár (Tom) kiküldött egy könyvért a recepcióhoz; azért itt már megfordult a fejembe, hogy készülnek valamire; ám mikor visszamentem égő gyertyákkal egy torta fogadott Happy Bithday felirattal, amire igazán nem számítottam. A lengyel leányzó (Marysia) sütötte a tortát, ami egy igazán jól sikerült répa torta volt. Köszönöm neki, mert nagyon boldoggá tett!!! ;)

Az órák végeztével beültünk sörözni, mert kivételesen nem kellett haza rohanom dolgozni, ugyanis kaptam egy szabad estét erre a napra. Köszönöm! Végre nyugodtan tudtunk beszélgetni egy sör mellett az élet nagy dolgairól, amihez a másik tanárunk (Nick) is csatlakozott. Sőt sok káprázatos sztorival gazdagította az esténket, amiket a három éves japáni tanítása során élt meg. Köszi!

És még mindig nem volt vége a napnak, amikor is Victor elvitt egy koreai étterembe, ahol az asztal közepén lévő barbecue-n magunk sütöttük a kihozott nyers ételeket. :D Egyszer kipróbálni érdekes volt, de sajnos az ételek nem hagytak maradandó nyomot bennünk, persze lehet azért mert nem tudtuk, hogy mit mennyi ideig és hogyan kellene megsütni. ;)

Szombaton a szülinapi buli is megvolt, amit a Star Bar nevű szórakozóhelyen tartottunk, ahol külön le volt foglalva nekem a Zebra Lounge. Ám a legjobb része az volt, hogy ezt kiplakátolták! Ez ált rajta: Welcome Guest to Sophia Baranyi Birthday! Zebra Lounge Level One 7.00pm. A party fantasztikus volt, mert mindenki ott volt aki fontos nekem és Sydney-be tartózkodott ezen a csodálatos napon!

Ezt követően vasárnap fönökeim (Ray és Barbara) meghívtak engem és Victort egy kínai seafood étterembe a születésnapom alkalmából ;) Ám egyben egy bucsúvacsora is volt, mivel ez az utolsó hét mikor velük dolgozom. A menü pedig csodás volt. Pekingi kacsával kezdtünk, amit itt úgy esznek, hogy a kacsa sült börét poréhagymával beletekerik egy palacsintába majd csak harapod, ezt követően a kacsa húsát risszel és darált zöldségekkel egy saláta levélben tálalják és ismét csak harapod. Ezt követően ettünk garnélarákot csilivel, tintahalat panírban és fésüskagylót brokkolival. Mindegyik finom volt, de egyik sem lesz a kedvenc ételem, mert én egyszerűen nem ezekhez az ízekhez szoktam. Kaptam egy ausztáliában készített játék koalát, amit muszáj kiemelnem, mert itt minden szuvenír made in China, és egy képekkel illusztrált könyvet Sydney-ről.

Mindenkinek köszönöm a köszöntést, nagyon jól esett, hogy mindenki megemlékezett róla aki csak fontos számomra, még ha nagyon is messze vagyok most egynéhánytól. ;)

Annyi mindent szertnék most egyszerre csinálni, hogy csak kapkodom a fejem melyikkel kezdjem és alig bírok ülve maradni az izgalomtól. Tele vagyok tervekkel és vágyakkal! És ez annyira jó érzés! :)

Úgy gondolom eddig szürke hétköznapjaim voltam és csináltam azt, amit kellett, próbáltam megfelelni az elvárásoknak, de nem tudtam, mit szeretnék valójában, mi az én ötletem és mi az ami csak a környezetem ráhatása.

Természetesen még most sem vagyok teljesen tisztában mit is akarok az élettől, mi életem értelme és célja, de már kezdem sejteni mit szeretnék csinálni az elkövetkező években és ezek teljes mértékben a saját döntéseim. Persze ebben is erősen benne van a környezetem befolyásolása, de hogyne lenne benne, hiszen, aki fontos számomra, annak fontos a véleménye is, ami segít meghozni a saját döntéseimet!!!

Megtaláltam az egyensúlyomat és a helyemet a világban, most már csak meg szeretném váltani!!! ;)

Ma ellátogattam a bevándorlási hivatalba meghosszabítani a vízumomat.

Számítottam sok kérdésre de még igy is sikerült meglepniük. Néhány példa:

-Mit szeretnél itt csinálni?

-Mikor tervezel hazamenni?

-Miért jöttél ide?

-Mik a terveid ha hazamész? Hosszabb távú terveid?

-Tervezed-e, hogy visszajössz?

-Voltál-e ez elött Ausztáliába? ez a kérdés 3szor csak hogy biztossak legyenek.

-Milyen egyéb országokban jártál, felsorolással, tömören mit csináltál ott.

-Vannak rokonaid Ausztrálián kívül??? :)

-Vannak értékeid Ausztálián kívül? Autó? Ház?

-Mikor és milyen orvosi kivizsgáláson voltál? (Mivel 1 éven belül csináltam az ő dokijuknál, így eltekintettek az ismételt orvoslátogatástól)

-Miből szeretnél itt élni? Bankszámlakivonat felmutatása.

Az összes kinyomtatott repjegyemet és bankszámla kivonatomat csatolta a dossziémhoz, valamint minden adatot és választ bevitt a gépbe... Fizettem 50000ft-nak megfelelő összeget és kaptam további 1 hónap legális itt tartózkodást, úgy hogy nem dolgozhatom és ez idő alatt elhagyom az országot nem jöhetek vissza.

Szóval összegezve, ahoz, hogy itt költsem a pénzem 1 hónapig mint tanuló diák és túrista legomboltak rólam egy halom további pénzt, valamint az életem legféltettem jövőbeni terveit is meg kellett osztanom az iroda egyik alakmazottjával.

Most hasonlítsuk össze ezzel ha Európán belül utazunk... :)

Kedves Drága Anyukám!

Nagyon Boldog Születésnapot kívánok neked!!!

Nagyon hiányzol és nagyon-nagyon szeretlek!!! :)

Millioszor puszillak!

Melbourne egy hangulatos város, de igazából nem több. Hozzá képest Sydney egy nyüzgő Metropolitan city. Vagy talán túl sok időt töltöttem itt és már én is elfogulttá váltam? Mindenesetre a városok közötti rivalizálás még mindig napirendi pont mindkét fajta városlakó életében. Nem tudsz nem mosolyogni, mikor a Melburnien és a Sydney sider felvázolja miért is összehasonlíthatatlanul jobb a saját városa. :)

Körbesétáltam a városközpontot, pizzáztam a bohém negyedben (Fiztroy), bevásároltam a Queen Victoria Marketbe, megnéztem az Ironman2-t az IMAX moziban (világ 3.legnagyobb vászna itt található), romantikáztam a Royal Botanic Gardenben, sütkéreztem a St. Kilda strandon, nosztalgiáztam a régimódi villamoson, eltöltöttem egy kellemes estét egy igazi spanyol étteremben... Ám ami számomra biztosan felejthetetlenné teszi Melbournet az az édes kibékülés... ;) (Nincs mit tenni a lányok már csak menthetetlenek :D )

Hanyszor hagyjuk magunkat becsapni es hisszuk azt, hogy a parkapcsolatunk jol mukodik?

Hanyszor csak hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a szerelem erzese? Ugy erezzuk szeretunk es viszont szeretnek es mindenre kepesek vagyunk es minden olyan jo, mert ott vagyunk egymasnak...

Aztan tobbszor is raebredunk arra, hogy csak ezt az erzest kergetjuk...,  es talan nem is az arra erdemes emberhez kotjuk. Csalodunk es megbocsatunk, kompromisszumok ezreit megkotjuk, atbeszeljuk a problemakat es bebeszeljuk magunknak, hogy minden jo lesz es minden rossz megjavul. ES tenyleg vannak gyonyoru pillanatink, ami elhitetni velunk, hogy megeri es talan tenyleg, de meddig?

Szombaton volt szerencsém ellátogatni a Sydneytől csak másfél órára fekvő Blue Mountain hegységbe. Csodálatos látvány volt, amit ha nem a saját szememmel látok el sem hiszem! A völgyben lévő eukalyptus erdő olajt bocsát ki magából, amivel beszínezi az egész térséget és TÉNYLEG kék színű lesz!!! :) Kellemes 1 napos kikapcsolódás a város zajától, de ennél többet azért nem várhatunk tőle.

Ma volt egy kis időm és sikerült is rávennem magam egy kis futásra. Az idő kellemesen hűvös már mostanában, ami napközben olyan 18-20 fokot jelent. Azt kell mondjam, hogy még soha életemben nem láttam olyan gyönyörűen izzó vörös naplementét mint ma, egyszerűen káprázatos volt. Ilyen naplemente után a Föld másik felén csak egy szép nap lehet :)

Néha olyan az életem itt, mint egy mese vagy egy álom, annyi gyönyörű helyet láthatok és annyi minden történik, hogy mindig hálás leszek, hogy megadatott.

Mindezek ellenére az élet itt kilátástalan, úgy értem minden nap csinálom ugyanazt a munkát, ami nem jelent semmi kihívást, semmi perspectívát, csak csinálom, mert el kell tartsam magam. Mindez rádöbbentett, hogy mennyire fontos megtalálni a munkába, a szakmába azt amit az ember tényleg szeret és ami elégedetséggel tölti el, hogy a napjait értékesnek érezhesse és hogy lehetősége legyen fejlődni!!!

Futás közben rámsötétedett, de hát mondanom sem kell imádtam, csak az okot nem amiért futottam... már majdnem 60 kg vagyok... remélem csak az itteni levegő teszi és otthon minden más lesz ;)

Szombaton megyek a Blue Mountain hegységbe kirándulni.

2 hét múlva a Hunter Valley-be megyek borokat és sajtokat kostolni.

Májusban átrepülök Melbournbe egy hosszú hétvégére.

Foglalom a repülőjegyemet juniusra a Nagy Korall zátonyhoz és a sivatagi túrához az Uluruhoz.

Hazafelé kiugrom Hong-Kongba 2 napra.

Az élet szép! :)

(Akkor utalhatjátok a pénzt! ;) )

Hétfő este volt szerencsém eljutni a híres neves Sydney Opera házba, ahol Verdi La Traviatáját hallgathattuk meg.

Magáról az operaházról sokat nem lehet mesélni, mert egy nagy betontömb, kívéve az üvegablakokat, amiken keresztül viszont gyönyörű kilátás nyílik az öbölre. Akusztikailag szerintem jól ki van találva, amennyire én értek hozzá. :)

Az előadás viszont maga volt a csoda!!! A díszlet és a kosztümök aprólékosan kidolgozottak és nagyon elegánsak voltak, egyszerűen még seosem láttam ennyi szépet egy rakáson. A zenekar hibátlan volt, persze az én bot füleimmel nehéz lenne hibát felfedezni. Ám tényleg olyan könnyen élvezhető és befogadható volt a darab, hogy a várakozásomat rendesen felülmúlta. Olasz nyelven hallgattuk angol felirattal, de azzal a kevés spanyol tudásommal is, ami van, sikerült értenem egy két szót, ami nagy boldogsággal töltött el. Ám a nyelv teljesen hanyagolható volt, mert a zene mindent elmesélt, sokszor csak becsuktam a szemem és élveztem, ahogy magával ragad a muzsika.

Maga volt az álom..., mikor kijöttünk el is gondolkodtam, hogy ez csak egy álom lehet és nemsokára felébredek. Az nem is kérdés, hogy ez be fog következni, a kérdés csak az, hogy hol leszek és mit fogok csinálni mikor ez megtörténik!? ;)

Tudom mióta van internetem csak még kevesebbet írok... de ennek sok oka van.

Elkezdtem járni az új kurzusra, ami egy felsőfokú nyelvvizsga előkészítő (CAE- Cambridge Certificate of Advance English). Nagyon élvezem, mert rengeteget tanulunk, folyamatos koncentrálás van, rengeteg új szó és folyamatosan kijavítjuk a hibáinkat, ami az egyik legfontosabb előnye (gondoljunk csak a prepozítiókra). Az eddigi General English maga volt a játék és az unalom, de ez már a múlté.

Szóval a csoportban 10-en vagyunk, egy rendkívül színes társaság:

-Pryscylla 23 éves szőke ciklon Párizsból erőteljes francia akcentussal. Már ki is nézte magának az egyik spanyol fiút a csoportból (Inigót) és ma megkért derítsem ki, hogy van-e barátnője ;)

-Inigó jóképű fiú észak Spanyolországból

-Grace Kóreából valami elképesztő akcentussal, nem értesz belőle semmit, pont olyan mintha koreaiul beszél, de valami elképesztő szókincse és tudása van, szerintem ő tud a legtöbbet a csoportból csak szegény nem tudja elmondani ;)

-Lorenzo a kicsit idióta fiú Olaszországból, aki úgy néz ki mintha meleg lenne, mondatai hanglejtése igazi olaszos föl-le-föl-le kellően gyorsan

-Silvia egy kínai tündér, még szerintem egyszer sem beszélgettem vele igazán, de rajta mindig is érztem, hogy kedves, értelmes és szeretnivaló. Újságírónak készül és folyamatosan újságot olvas vagy a laptopján jegyzetel.

-Jim hát igen, Jimről már hallottatok, mert Jim az bizony ugyan az a spanyol Jim aki kosarat kapott azon a bizonyos karácsonyi partyn... én még továbbra is kedvelem, mert sokszor vicces, de elég gyakran előfordul, hogy rajta nevetünk, mert hihetetlenül beképzelt és sznob, de soha nem lehet mellette unatkozni, mert mindenről megvan a szilárd véleménye és ezt meg is osztja mindenkivel ha akarja ha nem, ezt különösen az én kis még mindig féltékeny barátom kedveli :)

-Maria a lengyel csak éppen végzett bába, talán ő az akit még nem tudok teljesen hova tenni

-Radka a nagydarab cseh leányzó, aki nagyon egyszerű, de kedves. Mint tudjuk ez sokszor előfordul. :)

-Victor remélem őt már nem kell bemutatnom...

-Sophia... lehet találatni milyen is mostanában :)

Most pénteken partyt szervezek, mert kedves munkaadóim elutaznak, szóval nagyon kiváncsi leszek ezen kis társaság, pár egyéb magyarral megfűszerezve, hogy fog alakulni...:)

Amint látom egy kicsit elkalandoztam, sajnálom ;), szóval nincs sok szabadidőm, de nagyon élvezem, mert sosem unatkozom. Alig várom, hogy elmesélhessem a tegnapi operát és a vasárnapi állatkertet. ;)

Ez maga a csoda!!!!! Van internet a szobában. Ami azt jelenti, hogy most már nem csak a suli szünetekben tudom használni az internetet 5-5perc erejéig vagy a munkaadóim dolgozószobájában mikor nincsenek itthon, hogy amugy ne zavarjam őket.( Ám könnyen lehet engem jobban zavart használni az ő gépüket mikor itthon voltak mint őket :) )

Mindenesetre a lényeg az, hogy most már elérhető leszek az otthoni idő szerinti emberi időben is, és most már a blogomat is könnyebben tudom majd vezetni ;)

Egyszerűen ez a nap már szép!!!!!!!!

Most megyek vasalni, főzni és házit írni, de a kedvemet már semmi nem ronthatja el ma!!! :)

Volt szerencsem megnezni az Alice in wonderland cimu filmet a Darling Harbour IMAX mozijaban, ami egy hatalmas terembol all a vilag legnagyobb mozivasznaval. A filmben szereplok sokszor nagyobbak vagy nagyjabol akkorak voltak mint en, szoval a 3Ds hatas teljesen atjott es szinte mar en is szerepeltem a filmben. :)

Az hogy itt az utcan setalva meterenkent latsz egy-egy nagyobb peldanyt az mar nem lep meg. Am mikor tegnap a szobamba holtan talaltam egyet, amelyiknek csak a teste volt legalabb 5 cm-es, az igencsak meglepett.

Talan lehet, hogy ettol voltak megmagyarazhatatlan piros csipesek rajtam? Hol jott be? Mitol halhatott meg?

Szoval nem csoda, hogy az elmult napot a szobam takaritasaval toltottem es minden kis negyzetcentimetert kitakaritottam. ;)

AAA mondtam mar, hogy nem szeretem a pokokat!!! :D

Marcius 29-en vendege leszek a vilag egyik leghiresebb operajanak! :)

http://www.sydneyoperahouse.com/whatson/la_traviata_2010.aspx

Ohhh... Na de mit veszek majd fel?

Sikerult Victornak nagyon meglepnie tegnap noknapja alakmabol, ezert kicsit szemelyesebben, mint altalaban elmeselem a tegnapi napomat.

Mivel mar lassan 3 honapja leszunk egyutt Victorral es a kisebb nagyobb problemainkat is sikerult mar rendezni, ugy gondoltam, hogy epp itt az ideje, hogy unnepeltessem magam egy kicsit nok napja alkalmabol... :D

Valentin napra azt mondtam neki, hogy nem szeretem tulsagosan, ezert nem is szoktam nagyon unnepelni. Ami igaz is, de azert minden no, a legmelyen, var valamire kis aprosagra, vagy figyelmessegre...  Persze hozza kell tennem, hogy egy szavam sem lehet, mert eppen akkor New-Zealandon voltunk.

Par nappal nok napja elott szobakerult, hogy melyik orszagba ki hogy unnepli es kapva kaptam az alkalmon, hogy bizony-bizony Magyarorszagon ezt meg szoktuk unnepelni... :) Meg elotte levo nap is emlekeztettuk ra csak, hogy nyomatekot adjunk a dolgoknak, hat nincs mese probaljuk tanitgatni es terelgetni a fiukat, ferfiakat... :D

Amire szamitottam az egy szal virag mikor talalkozunk, e helyett egy kaveval a kezeben erkezik, hogy boldog nok napjat, ami nem is lett volna baj, csak masra szamitottam.

Ezt kovetoen hazajottunk, es mig o nezte az Oscar atadast, addig en megcsinaltam az itteni teendoimet, ami hetfon a legtobb, es foztem neki ebedet, szoval delutanra, mar hulla faradt voltam. Mondanom sem kell, aki ismer az pontosan tudja milyen vagyok (sajnos) egesz ido alatt kisebb nagyobb ironikus celzasokat ejtettem el, hogy meg sosem kaptam tole viragot, es hogy ez inkabb ferfiak nappja, raadasul ZS. meghivott ebedelni, lehet inkabb azt kellett volna elfogadnom... (Tudom aljas vagyok, de csalodott voltam es faradt)

Majd a viragkuldoszolgalat csonget a kapunal es meg ekkor is megjegyzest teszek, hogy KOSZI a viragot, persze jo gunyosan, mert biztos voltam benne, hogy Barbaranak jott a virag...

Na es ekkor jott a nagy pofara eses, mert a virag bizony nekem erkezett, egy gyonyoru feher dobozban, zold masnival atkotve, 12 szal feher rozsa...

Mondanom sem kell, hat a szavakat sem talaltam...  Percekig ki sem nyitottam a dobozt, mert egyszeruen csak elvezni szerettem volna azt a remek, meglepodott, meghatodott erzest, amit akkor ereztem... Nem is nagyon erdekelt mi van benne, csak az, hogy ezt nekem csinalta, ertem csinalta... Mindent elore kitervelt, hogy itt legyen mikor megkapom, hogy a kapunal ne mondjanak nevet es hasonlok...

A tanulsag ismet oriasi volt, konyorgom Zsofi, csak kicsit kedvesebben es kevesebb ironiaval!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D Persze nagyokat nevettunk utana rajta, de azert nekem lecke erteku volt a dolog! ;)

Mikor Barbara es Ray hazaerkezett megkerdeztek, hogy szulinapom van, vagy mert kaptam ezt a viragot, mert ok bizony nem is tudtak a nok napjarol ;)

A vilagon barhol is van az ember, minden aldott nap meg kell kuzdeni magaval es az ot korulvevo vilaggal. Mikor boldogok vagyunk, akkor ezt a kuzdelmet ugy erezhetjuk, hogy haladunk es sikeresek vagyunk, mikor rossz paszban vagyunk konnyen ertekelhetjuk ezt a mindennapi kuzdelmet farasztonak, megoldhatatlannak es vegelathatatlannak.

Elegedett vagyok jelenlegi helyzetemmel, de a vilagon az egyik legbosszantobb, mikor latod, hogy hogyan lehetne ez meg jobb!!! Persze megtesszuk amit megtudunk, de amin mi nem tudunk valtoztatni???

Nagyon sokszor vagyok ironikus es szarkasztikus. Ez tudott, ezert altalaban az emberek szeretettek, mert ertettek es ok is hasonlo tipusuak voltak, vagy nem ertettek, ezert elkerultek. Ezzel eddig meg is voltam, de tegnap egy olyan ember olvasta a szememre ezt a dolgot, akit csak 5 perce ismertem, majd a kedves baratom olyan buzgon helyeselt, hogy ennek megvolt a hatasa es elgondolkoztam tobb dologrol is.

Az egyik, hogy az ironia es a szarkazmus sokszor vicces, de csak ha olyan emberrel teszed, aki tudod, hogy vevo ra, valamint, hogy nem szabad allandoan hasznalni, mert az mar tenyleg tul sok lesz. Szoval igazat adva nekik, ezen bizony valtoztatnom kell!!! Kevesebb ironiaval, mert bizony a tulzott ironiaval mar nem csak vicces, de serto is lehetek, ami az esetek tobbsegeben akaratlan...

A masik dolog, amin sikerult elgondolkoznom, hogy milyen barat az olyan, aki buzgon helyesel mikor megjegyzeseket tesznek a baratnojere??? Szoval nincs mese, de sajnos ezen is valtoztatni kell...

Nem tudtam eddig elkepzelni, de a kilok tenyleg egyszer csak lathatatlanul az emberre rakodnak... Az ember eli mindennapi eletet, mikor is a regi nadragja mar nagyon passzentos lesz rajta, vagy kezd kellemetlenne valni a viselese...

Nincs mit tenni velem is megtortent. Hogy ez koszonheto az itteni levegonek, eteleknek vagy hogy korosodom azt nem tudom megmondani, de be kell ismerni, hogy elkezdtem "megasszonyosodni", hogy egy kedves videki rokonom szavaival eljek.

Talan a biztonsagerzes, vagy a beszokas az uj kornyezetbe, mindenesetre sikerult 5 kg-ot felszednem a versenysulyomhoz kepest, amit korabban csak lefele sikerult elhagynom... es ami nagyobb szo, hogy ez 10%ot jelent!!!

Az elhatarozas persze egybol adott volt, es azota minden nap 1 ora gyors seta, mert a futas nem meg ;) , aztan remelem sikerul a fel ora futas es fel ora setara atallni majd :)

Kepeket kerlek ne kerjetek! :D Annyira azert nem latvanyos a dolog :D

Viszont ha sikerul ezt a par plusz kilot izomma alakitanom, akkor nagyon elegedett leszek ;)

1. nap Christchurch - Arthur's Pass - Hokitika

         280 km         

2. nap Hokitika - Franz Josef Glacier - Fox Glacier - Wanaka

         446 km

3. nap Wanaka - Queenstown - Kingston

        150 km

4. nap Kingston - Te Anau - Milford Sound - Te Anau

        390 km

5. nap Te Anau - Dunedin

         310 km

6. nap Dunedin - Christchurch

         440 km

6 nap alatt 2000 km, New Zealand South Island korbeautozasa ;)

1. este Camion Stop $85

2. este Backpacker szallas $55

3. este Lodge motel reggelivel $145

4. este Camping cabin $50

5. este Backpacker szallas egy gyonyoru toparton $76

6. este Backpacker szallas Dunedin kozpontjaban $60

7. este a kocsiban, majd a repteren es a repulon :)

Szerencsesek voltunk, mert soha nem foglaltunk elore szallast, mindig csak delutan es este keresgeltunk szallast, de meg igy is mindig talaltunk, neha csak mert valaki visszamondta, neha csak mert a hazineni felebredt az ejszaka kozepen es mi bekopogtunk... :)

A nagy keszulodes, bepakolas zajlik most... Sophia Uj-Zelandra ropul :)

Az egeszben a legerdekesebb, ahogy pakolok befele es kozben arra gondolok, nem ezt nem viszem, ezt itthon hagyom inkabb, hol hagyom??? :)

De nincs mit tenni Sydney az elmult 3 honap soran az otthonomma valt es ez meg igy is marad kb. 3 honapig, mert aztan mar eppen ideje lesz, hogy az igazi otthonom fele vegyem majd az iranyt! Igaz anyu? :D

A mult het kelloen munkas es mozgalmas volt...

Mar hetfon nagy keszulodes volt a penteki partira, ami az asszony eves nagyszabasu partija tele VIP vendeggel a kulonbozo legitarsasagoktol. Szoval mar hetfon takaritottunk, rendet raktunk, recepteket valogattunk, hogy minden flottul menjen.

Szerdan mar neki alltunk nehany suti elkeszitesenek is, pavlova, cheese cake, es hasonlo nyalanksagok, valamint bevasarolni minden hozzavalot a receptekhez. Na ez volt aztan a kihivas, mivel valami 20 receptet szedett ossze, hogy semmibol nem csinalunk sokat viszont rengeteg fele etel lesz. Kivalogatta a recepteket,a mit szeretett volna, mondanom sem kell, hogy a francia konyhatol a thai salataig minden megtalalhato volt benne, majd kiirta a hozzavalokat egy bevasarlolistara, hogy hazafele megveszi oket. A bevasarlast mindig ok inteztek EDDIG. Mert ezen a csodas napon, a ferfi hazaerkezik es mondja, hogy akkor eldob engem a supermarketbe (COLES) es vasaroljak mar be a listarol, mig ok a szomszed MAGYAR etterembe esznek, majd menjek be a no kulcsaert az etterembe es vigyem haza a BMWt a cuccokkal mindezt este 8 korul... Ez nem lett volna olyan nehez, de most a nehezsegek:

A no irasat sokszor nem lehetett elolvasni, foleg azert mert a kajak felet egyaltalan nem ismertem... ha meg ki is tudtam olvastam azt sem tudtam, hogy ez konzerv fele vagy tejtermek :) ... szoval eleg nehezkesen es a bolt osszes alkalmazotja segitsegevel sikerult a legtobb mindent megvennem... Majd felhivom, hogy vegeztem, szoval tudunk talalkozni, mikor is rohogve megkerdezi, hogy csak nem megvettem az egesz Colest, hogy eddig tartott... Koszonom szepen az embernek mindig jo erzes mikor elismerik a munkajat! ;)

Szoval megkaptam a kulcsot es irany megkeresni a kocsit, majd este 9korul faradtam beesek a kocsioba, termeszetesen eloszor a rossz oldalba, de sebaj osszeszedem magam es atulok a jobb oldali szekbe ;) Mikor radobbenek, hogy en meg eletebe nem jartam itt es csak sejtesem van arrol, hogy hol lehetek... Sebaj Sophia feltalalja magat es csodaval hataros modon egybol hazatalal.

Csutortokon mar tenyleg minden elo volt keszitve, csak a rengeteg munka tornyosult elottem, hisz rengeteg mindent frissen kell majd elkesziteni penteken.

Pentek reggel 7 orakol nekilattunk a fozesnek, es ugy, hogy egy no delelott egy pedig delutan jott segiteni, nehezen, de minden etel frissen es meleges a svedasztalra kerult! A bulin dolgozott egy no a konyhaba velem, volt egy pincer fiu es egy mixer is, de helyismeretem csak nekem volt, szoval nem volt egyszeru feladat mindent koordinalni ugy hogy kozben 3 receptet en csinaltam, de nagyszeruen megoldottunk. Well done! :D

Este 8 ora volt mikor a ferfi hazigazda rosszullett, mondanom sem kell gyorsan atvedlettem orvossa es a fonendoscopommal felsiettem hozza. A ferfinek aki 150 kgos, magas vernyomasra szed gyogyszert, mertem egy 89/60as vnyt es egy 120as irregularis pulzust, hofeher volt es nem birt ulni annyira szedult... Megvizsgaltam es ezeken kivul mas elterest nem tapasztaltam. Gondolkodtam, de hat azert csak jo volna egy EKG, persze orvosi ugyelet itt nics csak a korhaz surgossegi osztaja, ahol minimum 4-5 ora varakozasi ido... Valamint nem biztos benne, de lehet, hogy dupla dozist vett me e gyogyszerebol... na jo koszi szepen... Akkor fekve marad, labat felpocol es sok folyadek, valamint egy kave (a fellelheto dolgokbol kell dolgozni ;) ) Majd fel ora mulva vizsgalva mar kicsit jobban van es kicsit magasabb a vernyomasa, szoval hagyom had pihenje ki magat, remelhetoleg a gyogyszer is lebomlik holnap reggelre... azert volt bennem egy kis izgalom, hogy elnezek neki valami komoly bajt..., de szerencsere reggelre nem volt semmi baja, szoval csak a faradtsag es a dupla dozis okozhatta nala ezt a rosszulletet.

Mondanom sem kell este 11ig ujra haziasszony lettem, szoval masnap mikor megprobaltam labra allni nem nagyon ment, mert en kis naiv az egesz napot mezitlab alltam vegig...

Szombat pihenes es lustalkodas, valamit Victor hajanak levagasa, mert miert ne lehetnek fodrasz is, hat es tenyleg miert ne? :) Valamint ez is egeszen jol sikerult ;)

Ezek csak kis kiragadott darabkak a het esemenyeibol, de ha sok munkaval is megcsinaltunk!!! ;) Panaszra nem lehet okom, mert a jutalmam az Uj Zelandi repulojegy volt ;)