Hétfő este volt szerencsém eljutni a híres neves Sydney Opera házba, ahol Verdi La Traviatáját hallgathattuk meg.
Magáról az operaházról sokat nem lehet mesélni, mert egy nagy betontömb, kívéve az üvegablakokat, amiken keresztül viszont gyönyörű kilátás nyílik az öbölre. Akusztikailag szerintem jól ki van találva, amennyire én értek hozzá. :)
Az előadás viszont maga volt a csoda!!! A díszlet és a kosztümök aprólékosan kidolgozottak és nagyon elegánsak voltak, egyszerűen még seosem láttam ennyi szépet egy rakáson. A zenekar hibátlan volt, persze az én bot füleimmel nehéz lenne hibát felfedezni. Ám tényleg olyan könnyen élvezhető és befogadható volt a darab, hogy a várakozásomat rendesen felülmúlta. Olasz nyelven hallgattuk angol felirattal, de azzal a kevés spanyol tudásommal is, ami van, sikerült értenem egy két szót, ami nagy boldogsággal töltött el. Ám a nyelv teljesen hanyagolható volt, mert a zene mindent elmesélt, sokszor csak becsuktam a szemem és élveztem, ahogy magával ragad a muzsika.
Maga volt az álom..., mikor kijöttünk el is gondolkodtam, hogy ez csak egy álom lehet és nemsokára felébredek. Az nem is kérdés, hogy ez be fog következni, a kérdés csak az, hogy hol leszek és mit fogok csinálni mikor ez megtörténik!? ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.