Helyi idő szerint 5 óra 38 perc, és az álom messze elkerül, ugyanakkor egy másik álom éppen most válik valóra, nézzük csak részleteiben:
Szerda, Budapest, 4 óra, az ébresztőórámat felháborodva és zaklatottam nyomom le, valami nem stimmel, éppen csak, hogy elaludtam és már is csöng, elromlott volna?
4óra 20perc az ébresztő még mindig bizonygatja igazát, mikor kipattanok az ágyamból, Te Jó Ég, 10 perc és indulni kell a repülőtérre... beállok a zuhany alá, felveszem az előző nap anyukámmal oly gondosan kikészített ruhámat, bepakolok még egy két dolgot és már indulásra is készen...
Búcsúzásra nem sok gondot fordítok, hisz fél év és már itthon is vagyok ;)
Az első felszállás még izgalommal teli, majd pár óra Amszterdam karácsonnyi díszekben úszó repterén az egyik Lounge-ba és a második felszállás már rutinból megy. Amszterdam fentről csodálatos látvánnyal gyönyörködtet, Velencéhez hasonlító rengeteg csatorna, folyó, tavak, nem is gondoltam volna, lehet itt és érdemes lesz visszafelé megállni pár nap erejéig.
Már csak egy kis jóféle süti megkóstolásából is :)
Hong-Kong és a felhők felett a szívárvány színeiben pompázó napfelkelte próbál erőt adni, ami be kell valljam sikerült, mert ilyen szépségben már régen volt részem.
Hong-Kong meleg és párás, a repülőből kiszállva levegőért kapkodok, nem értem hirtelen mi történt itt, talán elromlott a szellőztetés, majd a maszkos emberek és a H1N1 felíratok után úgy döntök jobb, ha nem is tudok többet. A koncentrációm már nem a régi, ám szerencsére K.-nak hála a helyes kaput megtalálva és a 26. ellenörző ponton átverekedve magunkat a 3. repülő is sikeresen felszáll és gyermeki rajongással várom, hogy végre talán most már aludni is fogok tudni. Sajnos ez nem sikeredik, mert meg kell állapítsam, hogy egy repülőgép székén egyszerűen nem lehet olyan testhelyzetet felvenni, hogy az ember az oldalán alhasson.
Az 5. gyomorforgató és meglepően műanyagra hajazó „étel” túlélése után, a 3. film és 6. sorozat megnézését követően, testem már tiltakozik minden hasonló ellen, mikor Ausztrália felett a naplemente bűvöl el, melyet ráadásul Kelet felé tesz. Köszönöm a természet eme csodáinak, hogy tartják bennem a lelket a 29. repült órát követően is!
A kivilágított Sydney meseszép, már már álomszerű, hisz az el sem hiszem, hogy egyszer ide érek kategóriát bőven elnyerte!
A reptéren már minden lebeg, forog és mozog körülöttem, ám attól tartok ez nem a Sydney reptér különlegessége, csak az én fejebe zajló csata. Szerencsémre Zs. egy biztos pont most az életünkben és amint kiérünk, ott vár bennünket K.-val. Köszönjük! Vigyázz, mert hálánk üldözni fog! J
Így nov.13-án pénteken, 5 nap alatt sikerült 13 óra alvás után, elkezdődik valami új, és remélhetőleg valami különleges...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.