Eddigi bejegyzéseim meglehetősen személytelenek voltak, ami betudható annak, hogy igencsak elveszettnek éreztem magam. Egyszerűen nem találtam a helyem, annyi minden történt ebben az egy hétben, hogy én inkább egy hónapnak érzem, pedig, „Sophia Take it easy, még csak 1 hete érkeztél meg”, hogy egy kedves új barátom szava járását ismételjem.

Szóval, csak 1 hét... ebbe benne volt az utazás fáradalmai okozta nyomott érzés, az új és ismeretlen iránti vágy és már az 1. napon egy nagy pofon az élettől, csak, hogy megtudjam nem minden úgy van és úgy történik, ahogy azt Zsófika elképzeli... ;)

Mert hát sajnos csalódnom kellett utitársamban, aki úgy tünt, hogy az első kedvezőbb ajánlatnál veszi a kalapját és köszöni szépen. Ezt hirtelen felindulásból heves szóváltások és nem kis sírás-rívás követett. Számomra egyik legfontosabb gondolat mindebből: „Ne személyeskedj!” Felhevült érzelmi állapotomban ez olyan, de olyan igaz mondásnak bizonyult Zs.-től, hogy egyszeriben megértettem, mit és hogyan lehet máshogy is csinálni, a szó legpozitívabb értelmében!!! Remélhetőleg ez következő konfliktusaimban nagy segítségem lesz! Szerencsére azóta a nézeteltéréseket sikerült tisztázni és megbeszélni, de beigazolódott, hogy mások vagyunk. És ez mindig csak az első 2 nap, bizony ám! J

További napjaim szorgos munkakereséssel teltek, és házaltam egyik helyről a másikra. Mondhatnám úgy is, hogy egyik nap sem csináltam semmit :D De míg nem kezdődik el a sulim, addig nem tudok egyebet tenni. :D

Felkerestem az összes magyar érdekeltségű helyet, hátha ha máshol nem, itt legalább előnyt jelent a magyar nyelv tudása J

A legtöbb helyen kedvesen elvették a CV-met vagy elmondták, hogy sajnos most nincs hely, mígnem az egyik étteremnél érdekes meglepetés várt. Az étterem csak 5-kor nyit én pedig már 2:30-kor odaértem, nézelődök az ajtóban, elkönyvelem magamba, hogy legalább legközelebb tudom hol keressem, mikor egy középkorú nő az ajtóhoz jön, kinyitja és kedvesen megkérdezi, hogy K.K.? Hát mondom nem, de bizony ismerem. ;) Mert neki van egy helye, de azt már odaígérte neki, na sebaj, azért leültetett és megkérdezte: „Na mit tudsz?” Akkor hirtelen persze elkezdtem magyarázni valamit, de most komolyan Mi az amit tudok? J Erre, remélem a fél év alatt, rengeteg válszt sikerül majd összeszednem. J (Ha valaki ebben segítségemre tud lenni, akkor várom a kommentekben J )

Ő persze elmondta mit is vár el, hogy itt foglalkozni kell a vendéggel és elmondani nekik, hogy miből és hogyan készülnek az ételek. Háááát ez az amit bizony nem biztos, hogy tudok, főleg nem angolul... ezért ugyan csalódásként megélve, de nem katasztrófaként, folytatódott a nap. Jelentkeztem újság osztogatónak, tudjátok, mint otthon a Metro újságot, csak ezt pm.3-6-ig kell szerencsére osztani. Erre remélem felvesznek majd! ;)

Ezt követően, már teljesen elveszve és elfáradva a mai nap megint semmit sem csináltam érzésével találkoztam Zs.-vel, aki mint itteni Őrangyalom elvitt még egy magyar érdekeltségű palacsintázóba. Mondanom sem kell, már éppen elegem volt a világból, mikor leszálltunk a buszról, és hirtelen kilépve mellőlem, csak annyit mond: „Ügyes légy”

Felnézve látom, hogy rögtön a buszmegállóban található Zizi palacsinta bar, ahova jöttünk. Még szeretnék vele beszélni mielött bemegyek... hééé még nem készültem fel, de ő eddigre már több lépésnyire elöttem és különben is, essünk már túl rajta, akkor legalább elobb hazamehetünk érzéssel megerősödve, bementem! Egy elég zord arcot mutató nőt láttam a pultnál, akit megszólítottam, hogy munkát keresek, a válaszra nem emlékszem, de a NEMlegesség biztos volt J, na jó azért itt hagyom a CV-met. Ekkor vette észre, hogy Yes, I’m a Hungarian. Ekkor átválltott magyar nyelvre, nem kis örömömre, valamit a teraszon ülő két férfi is befutott hozzánk! J Ekkor Zs. úgy döntött inkább elmegy bevásárolni J

Hamar kiderült, hogy bizony van egy helyük, mert fél órája rugták ki Klaudiát, aki összekeverte a rendeléseket és megette a vendégek maradékát; ehhez úgy érzem nem tudok mit fűzni. Ezért rá is térhettünk a felvételire, pl.:mondja el angolul, hogy készül a gyulyás J hát anya én tényleg próbálkoztam ;) Majd csináljak egy kávét! Na végre, nagyon szívesen, hiszen 1 évig dolgoztam kávézóba (Köszönöm D.-nek és Kunosnak J ) Szerencsére a vizsgán átmentem, de, hogy a való életben is megállom-e a helyem, az majd kiderül...

Elvileg lett volna egy hetem felkészülni, de egy rendezvényre már holnapra behívtak, szóval, most igazán úgy érzem, hogy rajtam a világ szeme! J